Pünkösdkor mint szélvész és tűzvész mutatkozik be a Nemzet lelke – a Tűzláng mindenkire leszáll
Az emberiség mindig az Isten útjain jár. Akkor is, mikor nem azt az utat tapossa, amit az Úr szán neki. Kozma Imre atya írása.
Martin Luther szándékai nem voltak tévesek – mondta nemrégiben Ferenc pápa arra az újságírói kérdésre, megszüntetik-e a reformátor egykori pápai kiátkozását. A pápa szerint Luther korában nem volt éppen követésre méltó modell az egyház: „Korrupció, világiasság, pénz- és hatalomvágy volt az egyházban, és ő ez ellen lépett fel”.
Ferenc pápa nemrégiben, június végén Örményországba utazott. A hazafelé tartó repülőúton válaszolt az újságírók kérdésére. Egyikük arra kérdezett rá, hogy a reformáció ötszázadik évfordulója felé közeledve nem volna-e itt az idő Luther pápai kiátkozásának visszavonására.
A pápa így válaszolt: „Úgy gondolom, Martin Luther szándékai nem voltak tévesek. Ő egy reformer volt. Lehet, hogy néhány eljárása nem volt helyes. De abban az időben, ha elolvassuk Pastor történetét (egy evangélikust, aki megtért, amikor a valóságot meglátta - katolikus lett), az egyház nem volt éppen követésre méltó modell. Korrupció, világiasság, pénz- és hatalomvágy volt az egyházban, és ő ez ellen lépett fel. Intelligens volt és megtett néhány lépést, meg is indokolva azokat. Ma a lutheránusok és katolikusok a protestánsokkal együtt egyetértünk a megigazulásra vonatkozó tanban. Ezen a fontos ponton ő nem tévedett. Orvosságot készített az egyháznak, de az orvosság aztán állapottá merevedett, egy fegyelmezett rendszerbe, hitvallásba, liturgiába. És nem volt egyedül: ott volt Zwingli, ott volt Kálvin, mindannyian különbözőek, és kik álltak mögöttük? Fejedelmek! Meg kell értenünk a kor történelmét. Ez egy olyan történet, amit nem könnyű megérteni. De aztán a dolgok haladtak tovább és ma nagyon jó a párbeszéd.
Azt hiszem, hogy az a megigazulásról szóló dokumentum az egyik leggazdagabb és legmélyebb ökumenikus dokumentum. Igazam van? Vannak egyet nem értések, de ez az egyházaktól is függ. Buenos Airesben két lutheránus egyház volt: az egyik így gondolkodott, a másik amúgy. Magában a lutheránus egyházban sincs egység. Tisztelik egymást, szeretik egymást, és talán a különbözőség az, ami oly sokat ártott mindannyiunknak, most pedig szeretnénk újra elindulni az ösvényen, hogy találkozzunk ötszáz év után. Azt hiszem, imádkoznunk kell együtt, imádkoznunk. Fontos az imádság.
Második: dolgoznunk kell a szegényekért, az üldözöttekért, a rengetegszenvedőért, a menedékkérőkért… Együtt dolgozni és együtt imádkozni… A teológusoknak pedig a vita a feladatuk. De ez az út hosszú, nagyon hosszú. Egyszer azt mondtam viccelődve: »Én tudom, mikor jön el a teljes egység napja!« »Mikor?« »Az Emberfia eljövetelének másnapján!« Nem tudjuk ugyanis… A Szentlélek fogja megadni nekünk ezt a kegyelmet. De addig is imádkoznunk kell, szeretnünk egymást, együtt kell dolgoznunk, főleg a szegényekért, a szenvedőkért, a békéért és sok másért, az emberek kizsákmányolása ellen… Sok olyan dolog van, amelyért együttesen dolgozunk.”