Újjászületés Magyarországon – a transzplantáció helyzete

2011. május 25. 14:01

Azok a szerencsés laikusok, akiknek nem kell az orvostudomány transzplantációt érintő területéről informálódniuk, nem tudják, milyen fejlett ebben ma Magyarország. Az itt dolgozó szakembereknek nemcsak a tudása, de a szíve is hatalmas. Ma hazánkban ketten várnak tüdő, 19-en szív, 100-an máj, 685-en vese transzplantációra, utóbbin akad olyan is, aki 1994 óta.

2011. május 25. 14:01
Bánlaki Dalma Stella

Helga több mint 20 évet élt gyermekkorában kialakult májbetegségével, amikor hirtelen állapotromlása miatt orvosai a transzplantációs műtétet javasolták neki.  Négy hónapot várt szervre, és két téves riasztás után végre nem hiába utazott a budapesti Transzplantációs Klinikára. „Nem féltem, számomra a beavatkozás elfogadása olyan volt, mintha C-vitamint vennék be” – mesélte a fiatal lány a Mandinernek. Az átlagosnál hosszabbnak számító 12 órás műtétet másfél hónapnyi kórházi lábadozás követte, Helga azonban ma már elmondhatja: „megérte”, hiszen kizárólag a kilökődés-gátló gyógyszert kell szednie, és egy gyermeknek is életet adhatott. A fiatal anyuka azóta tanácsaival segíti azokat, akik rettegve állnak a szervátültetés előtt.

Így ismerte meg Editet, a pécsi asszonyt, aki szintén gyermekkora óta küzd májproblémákkal. Edit négy évet várt egy számára megfelelő szervre, ő azonban úgy gondolja, ez szerencse, neki éppen ennyi idő kellett a lelki felkészülésre. „Az én műtétem gyakorlatilag 12 napig tartott, ennyi ideig voltam altatásban. Ez alatt összesen ötször nyitottak meg, de amikor felébredtem, éreztem, újjászülettem.” A két hölgy történetében nem csak múltjuk egy része közös, de azt is mindketten elmondták, hogy vallásuk és lelki terápiák adtak nekik erőt, illetve az a pozitív hozzáállás, amit a kórházban orvosaik és ápolóik részéről tapasztaltak. „Percről percre éreztem a profizmust, de ugyanúgy a figyelmet és az odaadást is. Bárki láthatta a kórházi dolgozókon a tiszteletet az élet és munkájuk iránt is” – mesélte Edit. 

Szervátültetés – mióta is?

Helga és Edit azért szerencsés, mert hosszúra nyúló betegségük akkor kezdett súlyosbodni, amikor az orvostudomány már segíteni tudott rajtuk. Transzplantációval, egy szerv élő emberbe ültetésével már az ókor óta kísérletezik az emberiség (az első próbálkozó orvosok Cosma és Damian voltak, akiknek ma többek között a magyar korona őrzi arcképét), modernkori transzplantációról azonban csak 60 éve beszélhetünk. Magyarországon először 1962-ben, Szegeden hajtottak végre sikeres átültetést. A vonatkozó szabályozás 1952-ben született, s ez a feltételezett beleegyezés elvét írja elő: halála után mindenki lehet szervdonor, amennyiben élete során nem tett ezzel szemben álló nyilatkozatot, vagy közvetlen hozzátartozói nem ellenzik a szervadományozást. A Mandiner munkatársának a májátültetésen átesett Helga elmondta, ő nem szerette volna tudni, kitől kapta az életét jelentő szervet, kérésére azonban megmondták volna a donor nevét és életkorát.

Az agyhalott donor mellett beszélhetünk élődonorról is. Utóbbi csak tüdejét, veséjét vagy máját adományozhatja, és kizárólag akkor, ha vérrokonságban, vagy ha bizonyíthatóan szoros érzelmi kapcsolatban áll a beteggel. A nem dobogó szívű halott szerveinek felhasználására a magyar jog nem ad lehetőséget, pedig ez a világszerte elfogadott eljárás további 10–25%-kal növelhetné az átültetések számát. A Mandiner kérdésére Dr. Kóbori László a Transzplantációs és Sebészeti Klinika igazgatóhelyettese, a Magyar Transzplantációs Társaság elnöke elmondta: „most ért meg arra a magyar medicina, hogy ezzel foglalkozzon”. A szakorvos hozzáfűzte, a kormány már megkezdte az ehhez szükséges feltételek megteremetését.

Tüdő-transzplantáció, haza!

Az átültetésre váró betegek esetében a várakozást években és pontszámokban mérik. Minél sürgősebb egy műtét, annál magasabb a páciens pontszáma, annál előrébb kerül adott szerv listáján. A vesebetegek esetében létezik egy ún. korrekciós faktor is, mely az eleve hátrányt jelentő tulajdonságokat (ritka antigének, homozigóta állapot stb.) kompenzálja. A „transzplantációs ablak” kifejezés a beteg számára még optimálisnak mondható várakozási időt jelenti, ez például máj esetében (mely életmentő beavatkozásnak számít) 220 nap. 2010-ben Magyarországon 43-an kaptak egészséges májat, 308-an pedig vesét az ország négy transzplantációs műtéteket végző kórházának valamelyikében. Budapest, Debrecen, Szeged és Pécs folyamatosan várja a felhasználható szerveket, de vékonybél, illetve tüdő átültetésére egyik városban sincs lehetőség.

Noha mintegy negyed évszázada megfogalmazódott már az igény a tüdő-transzplantáció hazahozatalára, Bécs még mindig lépéselőnyben van Budapesttel szemben. Egy 2005-ben kötött, azóta meghosszabbított megállapodás értelmében hazánk Ausztriába szállítja az operációra alkalmas légzőszerveket, a magyar betegek azonban nem élveznek előnyt. Így történhetett, hogy 2005 és 2009 között 160 tüdő került külföldre, de csak 55 magyar beteg ellátása valósult meg.

A légzőszerv áthelyezése a legbonyolultabb eljárások egyike, speciális szaktudást és technikai feltételeket igényel, ugyanakkor egy ilyen beavatkozás magas költségeit (2009-ben 21,7 millió forintba került egy ilyen műtét az OEP-nak) figyelembe véve megfontolandó az eljárás hazatelepítése. A szakorvosok szerint ennek szakmai akadálya nincs, kizárólag politikai döntés kérdése. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) Egészségügyért Felelős Államtitkárságának tájékoztatása alapján az ezt célzó előkészítő felmérések már elkezdődtek.

Túl kevesen, túl sokáig

Az Országos Vérellátó Szolgálat által közölt hivatalos adatok szerint ma ketten várnak tüdő, 19-en szív, 100-an máj, 685-en vese transzplantációra, utóbbin akad olyan is, aki 1994 óta. A kívánatos évi, szervenkénti 400-700 beavatkozásnak csupán töredéke valósul meg. Ha egy betegnek szív-, vagy májátültetést javasolnak, akkor rendszerint életmentő beavatkozásról van szó, ezzel magyarázható a listázottak aránylag alacsony száma. Idegen vese beültetése dialízises kezelés mellett gyakorlatilag éveken át halasztható. „Egy sikeres veseátültetés után azonban a gyógyult beilleszkedhet a társadalomba, munkát és gyermeket vállalhat, hiszen pszichoszomatikus fejlődése rendeződik” - fűzte hozzá Dr. Kóbori László. Ennek ellenére jelentős azok száma, akiknek orvosuk nem ajánlja fel a műtét lehetőségét, hiszen úgy véli, „a rossz transzplantációnál a jó dialízis még mindig jobb”. Dr. Kóbori szerint a miértre a válasz ez esetben az informáltság hiánya. A szakember véleménye az, hogy az általános orvosképzésben nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a transzplantáció területeire, illetve a már praktizáló orvosdoktorok tréningezésével is javulhatna a helyzet.

A műtétek alacsony számának részben az is oka, hogy a megosztott szerepkörök miatt egyértelműen senki sem vonható kérdőre, illetve, hogy továbbra sincs egységes transzplantációs koordinátori hálózat. „A cél a spanyol modell, mely alapján minden intenzív osztállyal rendelkező kórházban, de legalább a központokban dolgozna koordinátor. Ez további 45 fő munkába állítását jelentené” - közölte a Transzplantációs Társaság elnöke. Bár Magyarország nem büszkélkedhet a donorok magas számával sem (az Európai Unió 26 adatjelentője között 19. helyen áll) 2010-ben a koordinátorok számának emelkedése nyomán 140-ről 156-ra emelkedett a donációk száma.

Kézen fogva

Kiemelt kezelési módot jelentenek az élődonoros átültetési eljárások, hiszen ilyen esetekben a szervre való várakozás ideje minimális. Ennek népszerűsítését tűzte zászlajára többek között a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért. Ez az elsősorban transzplantációs műtéten átesett kezeltekből és orvosaikból álló szervezet gyermek- és információátadó programok révén kívánja tájékoztatni a laikus tömeget arról, hogy segítségükkel egy rászoruló hozzátartozójuk teljes életet élhet.

Az utazó Nemzeti Veseprogram keretében hangsúlyozták, az élődonoros átültetések után a recipiens élettartama akár 10 évvel is növekedhet, ugyanakkor a donor számára a műtét minimális kockázattal jár. A Magyar Transzplantációs Társaság szervezte hasonló indíttatású fórum nyomán múlt évben 12 élődonoros vese transzplantáció valósult meg.

Nyílik a kapu

A várakozóknak – különösen a hátrányban lévő vesebetegeknek és a gyermekeknek - az Eurotransplanthoz való csatlakozás jelentheti a leggyorsabb megoldást. Az Eurotransplant International Foundation egy 1967-ben alakult, hét országot magába foglaló szervezet, mely hatékony rendszerén keresztül lehetővé teszi tagjai számára, hogy Európa más országaiból kapjanak donorszervet a lehető legrövidebb időn belül. A nemrég megkezdődött tárgyalások eddigi eredményei alapján 2012. január 1-től átmenetileg, egy éven át hazánk is tag lesz, s ennek keretében várhatóan sor kerül majd a legsürgősebb műtétekre. Ha az átmenetet jelentő év végén a felek a szerződés meghosszabbítása mellett döntenek, akkor a későbbiekben valamennyi érintett beteg élvezheti majd a rendszer előnyeit, 2014-től pedig Magyarország teljes jogú taggá válhat. Dr. Kóbori szerint a csatlakozás a hazai szervátültetés legtöbb problémáját megoldhatja. Nem utolsó szempont, hogy az Eurotransplant révén elkerülhetővé válik a szervvesztés, vagyis felhasználásra kerülhet az az évi 20-30 donorszív is, ami eddig a „kukában” végezte, a szabályzat értelmében azonban csak olyan szerv kerülhet külföldre, mely származási országában többletet jelent.

Az Eurotransplanthoz való csatlakozásnak azonban feltételei vannak: jogi keretek kiépítése, laboratóriumok akkreditációja, a donorok és a szervre váró páciensek egységes adatbázisának kialakítása. A Mandiner kérdésére válaszolva a NEFMI elmondta, „az Államtitkárságon már elkezdődött egy komplex, több területet átfogó munkafolyamat a fenti célok  mind hatékonyabb megvalósítására, a szakma prominens képviselőivel együttműködve”. Hogy a fejlesztésekhez szükséges anyagiak mely kasszából kerülnek átcsoportosításra, arra szerkesztőségünk nem kapott választ.

Dr. Kóbori László hozzáfűzte, úgy érzi, a kormány maximálisan támogatja a szakma szervátültetés fejlesztését szorgalmazó terveit. Az elnök megjegyezte, „Magyarország transzplantáció területén elért eredményeivel lehet dicsekedni, és kellene is. Jó lenne tudatni, hogy nem csak kiváló vízilabdásaink vannak, de ez az orvosi kör is egy remek csapat.”

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ebfül
2011. május 26. 01:03
Szép cikk! Hajrá magyar transzplantáció!
dávid
2011. május 25. 14:29
Hajrá! Csakhát ha jók az orvosok, jók az IT-sek, jók a vizilabdások, szépek a lányok és felfutóban a gasztronomia, akkor hogyan lesz ebből a nemzetből a ballibek által áhított mucsaország?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!