Sohrab Ahmari teheráni születésű amerikai konzervatív publicista, az MCC vendégelőadója tartott beszédet az idei Kötcsei találkozón. A zárt körű eseményen elhangzott beszédet teljes terjedelmében közöljük.
2022. szeptember 13. 20:35
p
1
1
1
Mentés
Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek ma önökkel a zárt körű találkozójukon. Engedjék meg, hogy először is gratuláljak az idei parlamenti választáson aratott elsöprő győzelmükhöz. A magyar emberek immár negyedik egymást követő alkalommal helyezték egyértelmű bizalmukat önökbe – Orbán Viktor miniszterelnökbe és az önök által képviselt politikába. Amely politika a hiteles keresztény demokrácia ígérete. Annak az ígérete, hogy a kormánypozíciót a hétköznapi emberek helyzetének védelmére és javítására használják. A felelős realizmus és a mérsékelt politika ígérete. Ez utóbbiról, a realista és mérsékelt politikáról szeretnék ma beszélni önöknek.
A politikai élet egyik legnagyobb iróniája, hogy ma itt állok önök előtt. Több mint egy évtizede, 2011-ben jártam először Magyarországon. Bostonban voltam joghallgató, de már akkor vonzódtam az újságíráshoz. A szerződési jogról és a csődjogról szóló órák között a nagyvilág dolgairól szóló cikkeket, esszéket írtam. Azon a nyáron elhatároztam, hogy riportutat teszek Magyarországra. Az amerikai fősodratú média már akkor arra figyelmeztetett, hogy ez a kis, tízmillió lelket számláló ország vészesen távolodik attól a nemzetközi liberális konszenzustól, amelynek a hidegháború után minden ellenvetés nélkül érvényesülnie kellett volna – a történelem vége teóriája szerint.
Magyarország szélsőségek irányába való elmozdulása a „fokozódó nacionalizmusban” mutatkozott meg, továbbá abban, hogy vezetői „megpróbálták újratárgyalni a történelmüket”, és hát mindannyian tudtuk, hogy Magyarország „rossz ország”, punktum. És erre utalt a roma kisebbséggel szembeni „brutális bánásmód” is a „soviniszta és rasszista” magyar többség részéről. Mint Magyarországgal foglalkozó leendő szerző, bevettem ezt a narratívát. Ezzel azt akarom mondani, hogy amikor először jöttem Magyarországra, a Fidesz és a miniszterelnök kritikusaként érkeztem ide.
Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Constantinovits Milán írása.
Gesztust szeretnénk gyakorolni Nádas Péter felé, akivel szerkesztőségünk talán nem sok mindenben ért egyet, ugyanakkor vitán felül az egyik legjelentősebb élő magyar írónak tartjuk.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.
Az oktatáspolitika jövőjéről vitatkoztak az MCC Tanuláskutató Intézetében, ahol Gyarmathy Éva klinikai és nevelés- lélektani szakpszichológus beszélgetett Setényi János intézetigazgatóval.
Aki megjegyzést tenne arra, hogy azért nem egy ronda nőt kellett volna választani Júliának, az inkább meg se szólaljon, hiszen a rasszizmus mellé odatapasztják a testszégyenítést is bűnként.
p
2
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 1 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gyzoltan-2
2023. augusztus 03. 10:57
"A tét nem kisebb, mint a közös jövőnk a Nyugaton"
Nincs közös jövőnk a Nyugattal, az a magyar nemzet megszűnésével lesz azonos!
Úgy egyébként is az új Nyugat a migránsvilágot jelenti, jórészt iszlám vallással, ami még köztudottan feljebb értékelt, mint a gyűlölt gójok kereszténysége...