Magyar nyelvű hírportált indított a liberális szlovák Denník N újság Napunk néven. A fogadtatás vegyes: a konzervatívok kissé értetlenek, bár az új lap főleg a liberális kiadványokat hozhatja nehezebb helyzetbe.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
A Denník N magyar részlegének legénységét nagyobb részben az Új Szó napilap munkatársai, a közszolgálati, de liberális szellemiségű Pátria Rádió, illetve az Azonnali átigazolt munkatársai adják. A lap élére Szalay Zoltán, az Új Szó korábbi főszerkesztője került vezető szerkesztőként.
Az alapítást februárban adománygyűjtés előzte meg, a szlovák anyalap felületén kértek pénzt egy magyar verzió indítására. A tervezett összeg hamar összegyűlt, így bizakodva írhattak arról, hogy ők lesznek a „valóban független lap”. Szalay lapunk kérdésére azt közölte, hogy „a szlovákiai magyar média függetlensége az utóbbi években kétségessé vált, mert a legtöbb jelentős médium olyan politikai vagy üzleti érdekcsoportok kezébe került, amelyeknek a sajtószabadság iránti elkötelezettsége legalábbis kérdéses”, ezzel ellentétben az ő munkatársai „fontosnak tartják a független média nyújtotta lehetőségeket”.
Felvetésünkre, miszerint szlovákiai lapként fajsúlyosabbak az oldalon a magyarországi témák – igaz, ezek egy részét még maga Szalay írta korábban a Denník N-nek, és afféle kezdőcsomagként berántották a Napunkra –, a vezető szerkesztő felsorolja, hogy milyen felvidéki témákkal foglalkoztak, például a pedagóguskitüntetés és az iskolahelyzet mellett „több mint negyven szlovákiai magyar értelmiségit kérdeztünk meg arról, milyen hatással lesz a szlovákiai magyarokra az újabb Fidesz-kétharmad”. Készítettek egy bemutatkozó podcastot, melyben Sánta Szilárd szerkesztő azt mondta: abban bízik, hogy „sokkal összetettebben, árnyaltabban tudunk bizonyos kérdéseket megjeleníteni”, Finta Márk újságíró pedig abban látja szerepüket, hogy „ne szlogeneket böfögjünk vissza a világról vagy a mindenféle eseményekről”, mert azzal a megosztottságot, a szekértábor-logikát erősítenék.
Átpörgetve az oldalt, Magyarország-központúnak tűnik a témaválasztás, és a hangvétel is markáns. Például Jill Biden amerikai first lady és Zuzana Čaputová szlovák köztársasági elnök találkozása kapcsán tiszteletről, protokollról, megbecsülésről, Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök és Orbán Viktor találkozója kapcsán pávatáncról és kanosszáról írtak; külön cikket szenteltek a „fasizmus csábítása” kapcsán a náci Németország, a trumpi Egyesült Államok és az orbáni Magyarország vélt párhuzamainak; helyet kapott egy korábbi Mérő László-interjú is arról, hogy ha Orbán Viktor győz, kivezetheti Magyarországot az EU-ból.
Zelenszkijtől Babišig Kelet- és Közép-Európa számos országában próbálkozott már a politikai elit leváltásával a gazdasági vagy kulturális elitből érkező vadonatúj szereplő. Kohán Mátyás írása.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Tulajdonképpen a magyar ellenzék is csak Trump győzelmében reménykedhet: felszabadítaná őket Pressman alól.
Kósa Lajos szerint erre a napra tüntetést szervezni „a normális gondolkodás teljes hiányát” jelzi.
