Gulyásleves, Rubik-kocka, Puskás. Univerzális hívószavaink a nagyvilágban. Ha a tengerentúlon valakinek épp fogalma sincs arról, hol is van Magyarország, eszik-e vagy isszák, Puskás neve valószínűleg azért bevillan.
Puskásé, aki nemcsak máig a legnagyobb brandünk, hanem belső viszonyítási pontunk is. Szeretjük a focit vagy sem, Puskásra leplezetlen büszkeséggel gondolunk. Egyszerűen jó tudni és érezni, hogy megtépázott futballjelenünkből még bármi lehet. Ha egyszer volt ugyanis egy Puskásunk, miért ne jöhetnének új Puskások? Ebben bízni mifelénk létszükséglet. Mert úgy vagyunk huzalozva, hogy szeretünk hinni a csodákban.
„Ők ezt így kezelik. Be kell tiltani, el kell hallgattatni, menjenek innen. (...) Mindez Európa fővárosában, két hónappal az EP-választás előtt” – mutatott rá a Mathias Corvinus Collegium főigazgatója.
Minden más korábbi hírrel ellentétben szerdán folytatódhat a NatCon konferencia.
Az MCC főigazgatója Brüsszelben adott interjút a Mandinernek.
A klasszikus európai felfogás az oktatást mint a műveltség megszerzésének eszközét látta. Szalai Zoltán írása.
És nemzeti és európai értékvilágot teremt. Bármennyire fáj is ez a bírálóknak. Constantinovits Milán írása.
A jézusi és a történelmi példa is józan konokságra sarkall minket. Constantinovits Milán írása.
Vajon nem több megfontoltsággal húznák be az ikszet a polgárok, ha tudnák, hogy tettük a következmények függvényében visszakereshető? Ungváry Zsolt írása.
Ursula von der Leyen vezetésével Brüsszel megmutatta, milyen a gazdaellenes agrárpolitika.
