„Mit röhögtök, magatokon röhögtök!”

Nyitókép forrása: A Nemzeti Színház Facebook-oldala

„Azt hiszem, egy kicsit megint jobban értem az oroszokat. Hogy Európa középső-keleti feléhez Moszkva lényegesen közelebb van, mint Brüsszelhez, Párizshoz, Londonhoz, természetes állapot. Közösségileg, politikailag, kulturálisan, mindenféleképpen jobban elmerültünk Oroszországban, ahogyan a németekről, törökökről és egymásról is akadnak errefelé történelmileg jobban beágyazott tapasztalataink.

A Nemzeti Színházban tavaly december óta játsszák A revizort, és miután az ember valamiért csak most látta, néhány hónapos késéssel tesz fel fontos kérdéseket önmagának. Például hogy a színházi szakmából miért csak néhány kritikus rögzítette, hogy a grúz Avtandil Varszimasvili rendezte előadás voltaképpen a hajdani és majdani Oroszország megfejtőkulcsa?

Hogy a Vidnyánszky-színházban immáron sorra kapjuk azokat az előadásokat, amelyeket nem ideológiai rögeszméink miatt, hanem saját jogukon szeretünk. S legvégül: nem szégyenletes-e, hogy erről a remek társulatról, az új Nemzeti pompás fizikai és szellemi díszleteiről, egyáltalán arról a tényről, hogy színházi óriások élnek és alkotnak velünk, köztünk, értünk, mintha szó sem esnék?

(A válasszal nyilvánvalóan adósak maradnak, akiknek beszélniük kellene.)

De térjünk csak vissza Oroszországhoz! És persze önmagunkhoz. A revizor már eredetileg sem kacagtató komédia, Gogol utasításai­ból, leveleiből tudjuk, hogy sokkal többnek szánta a groteszk helyzetleírásnál. Kulcsmondata, miszerint mit röhögtök, magatokon röhögtök (ezt a megalázott polgármester mondja a darab végén, aligha titkoltan nem társainak, hanem a nézőnek), afféle örök színházi alapvetés.

A revizor nem egysze­rűen rólunk szól, hanem annak a kínzó kérdésnek a megválaszolására késztet bennünket, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek. Hogy Oroszországban (és nyilván más kelet-európai városkákban, országocskákban) miért élnek a hatalom látókörén kívül az emberek, miért tudatlanok, elfogultak, gyávák, tehetetlenek és esendők? Hogy miért áruljuk el a barátunkat és rokonunkat aprócska előnyökért? ”

***