Antifa, vasdorong, szétvert koponyák

Nyitókép: Attila KISBENEDEK / AFP

„Hát akkor meg is van a bűnös az Antifa-ügyben: a magyar igazságszolgáltatás. A nyugati társadalmakban ma óriási divatnak örvendő áldozat és elkövető közötti szerepcsere tökéletes példájának lehettünk tanúi most is, miután egy milánói bíróság kiengedte az egyik állatias szadizmussal ártatlan emberekre támadó szélsőbaloldalit, és elutasította kiadatását Magyarországnak.

Szerintük ugyanis itt a várható büntetése aránytalanul súlyos lett volna, és a magyar börtönkörülmények is olyan rosszak, hogy ez negatív hatással lett volna az amúgy nyilván teljesen kiegyensúlyozott elmeállapotú Gabriele Marchesi mentális egészségére.

Szerintük Marchesi csak egyszerűen egy »felhergelt fiatalember«, és a tárgyalás annyira összetett és hosszadalmas lehetne, hogy szegény mimózalelkű kis rosszcsontnak valamelyik alapvető joga sérülhetne. A bírói döntésre a szabadlelkű forradalmárunk is úgy reagált: »Boldog vagyok«. És mi is lehetne ennél fontosabb, mint hogy anyuci kis Gabrieléje boldog és elégedett legyen, semmi se zavarja meg némi erőszakkal, politikai extrémizmussal és szadista örömökkel elköltött felhőtlen hétköznapjait? Vasdorong, szétvert koponyák: igazi dolce vita. Mit mondhatnánk? Pszichopaták mindig is voltak és lesznek is köztünk, akik képtelenek az empátiára, a felelősségtudatra, cselekedeteik másokra kiterjedő hatásának feldolgozására. De az olasz bíróságot nem nagyon értem. Nagyon jól tudják, hogy egy gyors ellenőrzés is elég ahhoz, hogy lássuk, az olasz börtönviszonyok rosszabbak a magyar körülményeknél. És ugyan nem engedjük haza hétvégére az erőszakolókat és drogbárókat, mint a svédek, de ez is csak azért van, mert nálunk még mindig a törvénytisztelő polgárok boldogsága, illetve igazságszolgáltatásba vetett hitük és biztonságuk szavatolása a fő prioritás.”

***