„Önnek volt szerepe abban, hogy az MCC-t fenntartó alapítvány megkapta a Mol és a Richter 10 százalékát, egy sor állami ingatlant, és tavaly 36 milliárd forint pénzbeli juttatást a költségvetésből?
Nem.
Ez kinek köszönhető?
Szakmai, tudományos és oktatói feladatokra szerződtem az MCC-be, nem pedig a menedzsmentbe jöttem. Az MCC célja egy nagyon magas minőségű, az egész országra kiterjedő tehetséggondozó intézmény kiépítése, amely vonzó értékajánlatot tud megfogalmazni a tehetséges fiatalok számára. A támogatásról szóló döntést megelőzően szerintem annyi történt, hogy valaki végigmatekozta, ez mennyibe kerül, hány ingatlan, hány ember, mennyi bér. A másik kérdés nyilván az volt, hogy az MCC egy állami tehetséggondozó ügynökség legyen vagy pedig egy azon kívüli önálló entitás. Az utóbbi mellett született döntés, szerintem helyesen. Az angol college-ok is úgy jöttek létre, hogy működést megalapozó vagyontömeget, endowmentet kaptak. Szerencsésebb országokban földesurak meg püspökök adták ezeket, Magyarországon még ott tartunk, hogy ekkora projektek esetében az állam tud szerepet vállalni.
A Teol.hu-nak nyilatkozta, hogy »a hagyományos elitképző kollégiumok, a népi kollégiumok, a szakkollégiumi mozgalom hagyományait fejlesztjük tovább«. Miért kell egy új közgazdasági szakkollégiumot létrehozni valamelyik meglévő felkarolása, fejlesztése helyett?
A rajkos kötődésem, az ottani állandó tanári címem mellett fontosnak tartom a patrónus tanár titulusomat is a Széchenyi Szakkollégiumban. Az ott végzettek engem is széchenyisnek tekintenek, és erre külön büszke vagyok. Lényegében tehát ebből a klasszikus magyar közgazdasági szakkollégiumi világból jövök.
Az MCC-ben szerintem több magyarországi tehetséggondozási hagyomány találkozik. Az Eötvös Collegium hagyománya például arról szól, hogy a szponzorok egy küldetést határoznak meg, és azt mondják: ezen küldetés és értékek érdekében fogunk az egyetemen túlmutató életet, oktatást szervezni a nálunk lakó fiataloknak. Ez a gondolat nagyon erősen jelen van az MCC-ben.