Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
Gyenge a versenyképességünk, siralmasak a felzárkózási esélyeink és túlságosan államfüggő a magyar társadalom – hangzott el az Eötvös Csoport gazdasági témájú konferenciáján. Az eseményen Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, valamint Urbán László közgazdász beszéltek arról, hogy az EU-s pénzeket nem használjuk fel hatékonyan, hiányoznak a magánberuházások, a fő kitörési pont pedig a kkv-szektor fellendülése lenne. Tudósításunk.
A Párbeszéd Házában az Eötvös József Csoport gazdasági növekedési kilátásokról szóló konferenciáján arra keresték a választ neves közéleti személyek, hogy mi fogja vissza a növekedésünket és milyen esélyünk van felzárkózni a fejlett világhoz.
Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere a gazdaság mikroszintjéről; Urbán László volt fideszes képviselő, a Világbank, az OTP és az MNB volt munkatársa pedig a gazdaság makroszintű összefüggéseiről beszélt.
Urbán: A nemzeti tőke feléli a kormányzati pénzeket
Azt a kérdést vizsgálta Urbán László, hogyan lehetne végre felzárkózni, ha nem is Nyugathoz, de legalább a régiónkhoz. A válság előtt kiemelkedő magyar gazdasági növekedés szerinte kizárólag a fogyasztás miatt valósult meg, ami hosszú távon nem fenntartható modell. Az exporttöbblettel való növekedésre ugyan vannak nemzetközi példák (Japán, Dél-Korea, Kína), azonban látható, hogy a magas potenciállal rendelkező „nemzeti tőke” hazánkban „nem exportképes szektort hozott létre, hanem járadékvadász módon felélte a pénzt”, amelyet a kormány biztosított.
A második Orbán-kormány elsősorban így már nem a fogyasztásra és nem is az exporttöbbletre, hanem a beruházásra alapozta a növekedést. Ez egy komoly lehetőség a közgazdász szerint, azonban sajnos „nem mindegy, hogy állami vagy magánberuházások történnek az országban”. Az állami beruházások növekedéshez való hozzájárulása ugyanis a járadékvadászat és a korrupció lehetősége miatt igen korlátozott, mégis „2012 óta hazánkban csak az állami beruházások szintje nő, ezeknek is a túlnyomó része csak az EU-s források felhasználásából ered” – mutatott rá Urbán.
Ha az EU-s forrásokat valóban hatékonyan használnánk, még akkor is tekintélyes lenne a növekedés szintje. Ám ezen források egy részét Urbán szerint mindjárt elnyerésük után külföldre menekítették, így „az EU-s pénzek vagyonátrendező hatása sokkal nagyobb, mint a keresleti hatása”. Ilyen helyzetben a magánberuházások beindulása lehetne csupán a kitörési pont, azonban 2015-ben csak állami beruházásokból tudtunk növekedni, hiszen „a magánberuházások szintje olyan alacsony, hogy számszerűleg már egyenesen negatív hatással van a GDP-re” – magyarázta a közgazdász a sokadik lejtős grafikonnal szemléltetve a helyzetet.
Fő probléma a társadalom államfüggősége
A beruházások szintjét elvileg segíthetné még a munkaerő kínálata, de ez Magyarországon a demográfiai fogyás miatt nem reális, sőt „a népesedési mutatók éves szinten 1 százalékkal csökkentik a potenciális növekedést”. Ami egyedül biztató beruházási szempontból, az a foglalkoztatás növekedése, amelynek mértéke a külföldi dolgozókat és a közmunkásokat leszámítva nagyjából 100 ezerrel haladja meg a válság előtti szintet. De hogy azért mégse bízzuk el magunkat, Urbán hangsúlyozta: a kivándorlás mértéke, valamint a munkaerő alacsony termelékenysége szintén olyan tényezők, amelyek erősen visszafogják felzárkózási esélyeinket.
Összességében Urbán László számai szerint lemaradtunk a visegrádi országoktól, és már csak a csehek vannak elérhető távolságban a növekedés tekintetében. „A teljes felzárkózásra való kilátásaink pedig egyenesen siralmasak” – fokozta Urbán a negatív képet. Hozzátette: a felzárkózó országok között az a kivétel, ahol ténylegesen reális az esély a felzárkózásra. Lényegében ez csupán Dél-Koreára, Tajvanra és Észtországra vonatkozik.
A közgazdász ezután azokat a magyar társadalmi berögződéseket sorolta, amelyek az előrelépést akadályozzák. A zárt gondolkodás és az az általános vélekedés, hogy a saját sorsát nem tudja az ember irányítani, általános a lemaradó országok között, így Magyarországon is. Ehhez hozzájárul az is, hogy „a társadalom elvárja az állami beavatkozást a problémák megoldásának érdekében”. Az államfüggőség főleg a széles közalkalmazotti, járulékos, nyugdíjas réteg miatt ennyire erős, de még a nemzeti középosztály sem független. Mindezek pedig olyan társadalomba kódolt felzárkózást akadályozó tényezők, amelyeket lehetetlen gyorsan megváltoztatni – hangsúlyozta Urbán.
Amit mégis tehet a kormányzat Urbán szerint, az, hogy az oktatást rugalmassá teszi, az új technológiák alkalmazását megkönnyíti, versenyképesebb intézményi és magánberuházásokat elősegítő környezetet teremt, valamint nagyobb hangsúlyt helyez a kivándorlás megállítására.
Chikán: A kormány virtuális gazdaságban él
Nem kevésbé kritikus hangvételt ütött meg Chikán Attila, az első Orbán-kormány egykori minisztere, amikor arról beszélt, hogy a kormányzati elemzések és az elemzői értékelések éppen úgy térnek el egymástól, ahogy a virtuális gazdaság a valós gazdaságtól. Az eltérő számoknak módszertani különbözőség az oka, ugyanis „a kormány rendszeresen olyan gazdasági mutatókat emel ki közleményeiben, amelyek alátámasztanak egy-egy kiragadott társadalompolitikai célt”.
Arra ugyanakkor nem reflektál a kormány, hogy „a hosszú távú versenyképességi és termelékenységi mutatók között alig van olyan, amelyben a versenytárs régióbeli országok között jól teljesítenénk” – mutatott rá a gazdaságpolitikus. Holott - érvelt -, ha tekintettel lennének ezekre a mutatókra, akkor gyorsan belátnák, hogy lényeges társadalompolitikai és gazdaságpolitikai változásokra van szükség.
Exportképes kkv-szektorra és kormányzati segítségre lenne szükség
A közgazdász a gazdaság mikroszintjén, a kis és középvállalkozások helyzetén keresztül elemezte a magyar gazdaságpolitika problémáit. A kkv-szektor gazdasághoz való hozzájárulása és az általa foglalkoztatottak aránya egyaránt évek óta csökkenőben van – prezentálta Chikán az ide vonatkozó ábrákat és a továbbiakban sem kímélte a hallgatóságot a számoktól hemzsegő grafikonoktól.
Azt is bemutatta, hogy Magyarország termelékenységi mutatói a nagyvállalatok között elég jónak számít Európában, míg a kisvállalkozások termelékenysége kiemelkedően rossz. Ez pedig lényegében magyar viszonyok között azt jelenti, hogy „a külföldi cégek szerepelnek jól, míg a hazaiak rosszul”. Arra is kitért: a vonatkozó közgazdasági kutatások arra jutottak, hogy a hazai vállalatok exportintenzitása nagyon lényeges kérdés, mert „míg a belpiacra termelő cégek termelékenysége és bérei is nagyon alacsonyak, az exportálásra képes cégek közelítenek a fejlett külföldi cégek szintjéhez”.
A kis és középvállalkozások éppen a kormányzati kommunikáció miatt nagyon reménykedőek voltak a 2014-es választások környékén, de „ahogy kiderült, hogy nem lesznek lényeges változások, a várakozások nagyon gyorsan visszaestek”. Pedig Chikán szerint számos helyen lehetne javítani, hiszen a kereslet és a bizalom hiánya, a technológiai elmaradottság, valamint a képzett munka hiánya egyaránt olyan tényezők, amelyekkel a kormányzat kezdhetne valamit.
„A magyar gazdaság nem teljesít jól”
„A kitörés szót már nagyon régen kitöröltem a szótáramból” – nevetett a közgazdász, majd feltette a kérdést: „Mégis, hogyan lehetne kilépni ebből a szituációból”? Saját kérdésére választ adva az intézmények és az üzleti felkészültség minőségének javítását jelölte meg.
Az intézmények szintjén „Magyarország a korrupció és a kormányzati hatékonyság szempontjából is kiemelkedően rosszul áll nemzetközi összehasonlításban” – idézte a számokat Chikán. Ahol itt új szemléletre lenne szükség: a bonyolult és átláthatatlan gazdasági jogi szabályozás, a követhetetlenül változó adórendszer, a döcögő exporttámogatási és kutatás-fejlesztési rendszer, valamint a képzési rendszer.
Ez utóbbira a közgazdász alig talált elég erős jelzőket. Szerinte ugyanis „az alapfokú képzés, a közoktatás és a felsőoktatás szintjén is teljes filozófiájában működésképtelen a rendszer”. A fő probléma, hogy a közepes szakképzettségűek munkája a technikai fejlődés miatt hamarosan meg fog szűnni, az alacsony szakképzettségűeknél pedig csak a személyes szolgáltatásokat érintő szakmák maradhatnak meg. Chikán szerint „a mai képzési rendszer a mai munkakörökre fókuszál, holott azt kellene elsajátítani, hogyan kell tanulni, hogyan kell alkalmazkodni egy változó világhoz”.
A kkv-szektor üzleti felkészültségét hátráltatja, hogy a társadalmi pozicionálása bizonytalan, sokszor információhiánnyal, a szabályozás hiányosságaival, valamint bizalomhiánnyal is küzd. Ez azért nagy probléma, mert „a gazdaságpolitikai fordulat bázisa éppen a kkv-szektor lenne”, hiszen Chikán szerint nyilvánvaló: „a magyar gazdaság nem teljesít jól, a kormányzati intézményrendszer pedig nagyon rossz állapotban van”.