Az emberi hülyeség három típusát kutatják Magyarország egyik legsikeresebb kutatólaboratóriumában. Az Aczél Balázs vezette Döntéspszichológiai Laboratóriumban a kritikai gondolkodásmód és a gondolatok egyenlősége alapfeltétel. A laboratórium tagjai a sikeres munkaközösségen túl baráti társaságot is alkotnak. A Cambridge-i Egyetemen végzett Aczél Balázs szerint egy csoport csak úgy működhet hatékonyan, ha a közösen végzett tevékenységek nem csak a munkára korlátozódnak. Riportunk.
Az Implicit Laboratóriumi Tudományos Egyesület (ImpLab) egy nonprofit szervezet, amelynek célja olyan fórumok létrehozása és támogatása, amelyek lehetőséget adnak a fiatal kutatók szakmai együttműködésére. Dr. Aczél Balázzsal, az ELTE PPK egyetemi adjunktusával egy egyetem melletti kávézóban találkozunk, ahol tanítványai körében mesélt a kezdetekről.
„Az ImpLabot még egyetemistaként alapítottuk közel tíz éve, mivel akkoriban csak kevés lehetőségünk adódott arra, hogy bármilyen kutatásban a hallgatók közösen részt vegyenek.” Az alapítókban felmerült bennünk az igény, hogy felállítunk egy öntámogató rendszert, mivel pszichológusoknak akkor még nem volt szakkollégiumuk. „Ma már az a célunk az ImpLabbel, hogy támogassuk azokat a fiatalokat a kutatói pályájukban, akik olyan helyzetben vannak, mint amilyenben mi akkor voltunk: motiváltak, de nincs aki megmutassa nekik, mit hogyan kell csinálni a kutatások világában” - mutat rá az alapítás okára Aczél Balázs.
Dr. Aczél Balázs
Az ImpLab tagjai most formálisan az ELTE-n belüli Döntéspszichológiai Kutatócsoport keretein belül tevékenykednek. Az eddigi egyik leghíresebb kutatásuk a hülyeség pszichológiájához köthető. A labor tagjai arra voltak kíváncsiak, hogy az emberek általában mely viselkedésformák leírására használják a hülyeség kifejezést. Erről a kérdéskörről ez idáig csak nagyon keveset tudott a pszichológia tudománya, de Aczél Balázsnak és munkatársainak sikerült az emberi hülyeség három típusát is megkülönböztetniük.
A hülyeség pszichológiája
„Igazat szólva erősen be van ágyazódva a kultúránkba a hülyeség szó használata, de a tudásunk mégis nagyon szegény róla. Sokáig nem tudtuk, hogy pontosan mire és miért használjuk a kifejezést - lendül bele a magyarázatba Pálfi Bence, a labor egyik fiatal kutatója, aki épp a napokban nyert PhD ösztöndíjat a Sussexi Egyetemre. A kutatásunk során nagyon érdekes eredményre jutottak: annak ellenére, hogy a hülyeség mennyire tág és megfoghatatlan kifejezésnek tűnt, az emberek nagy egyetértésben használják bizonyos viselkedésformák leírására. A hülyeség első típusát magabiztos tudatlanságnak lehet nevezni. Ez azt a viselkedés mintát takarja, amikor valaki olyan dologban mutat komoly magabiztosságot, amelyhez valójában nincs meg a megfelelő tudása. Ide tartozik az az eset is, amikor csak pillanatnyilag nem vagyunk az adott feladathoz szükséges képesség birtokában. Mint amikor egy részeg sofőr magabiztosan vezet haza a buliból.
A második típus az önkontroll hiánya, amikor valaki egyszerűen nem képes megálljt parancsolni magának: előttünk hever még egy szelet torta, ha megesszük, valószínűleg attól már rosszul leszünk, de mégis megesszük. A hülyeség harmadik típusa maga a figyelmetlenség. Sokszor megesik velünk, hogy birtokában vagyunk a megfelelő tudásnak és képességeknek egy adott feladat elvégzéséhez, de mégsem sikerül, mert egyszerűen nem figyelünk a részletekre. „Az emberek ezt hülyeségnek tartják” - teszi hozzá Pálfy Bence.
A labor egy része: Szászi Barnabás, Dr. Aczél Balázs, Szöllősi Aba, Pálfi Bence
A siker a gondolatok egyenlőségében rejlik
Egy laboratórium sikeres működéséhez elengedhetetlen a megfelelő szervezeti kultúra kialakítása. „Balázs fektette le a mi szervezeti kultúránk alapjait: habár ő a főnök, a gondolatok egyenlőek. Ha valakinek van egy kritikus felvetése, azt akkor is elmondhatja, sőt el kell mondania, ha ezzel szembe száll Balázs gondolatával. Végső soron ez a tudomány lényege” - mutat rá a sikeresség egyik alappillérére Szászi Barnabás.
Az épp a PhD-ját végző laboratóriumi tag szerint a siker másik kulcsa a fiatal kutató hallgatók gondolkodásmódjában rejlik: „A hallgatók még szűzies elmével rendelkeznek, nem a szokványos, tanult rendszerekben gondolkoznak. Egy ilyen elme csakis a kritikus gondolkozásban tud kivirágozni”.
A Döntéspszichológiai Kutatócsoport tagjai a hatékony munkaközösségen túl baráti társaságot képeznek. A szakterületüket érintő tudományos konferenciák állandó résztvevőiként közösen járják a világot, és a tanulmányi okokból külföldön tartózkodó tagokkal is rendszeresen tartják a kapcsolatot. „Egy csoport csak úgy működhet rendesen, ha nem csak a munkára korlátozódnak a közösen végzett tevékenységek. Majdnem heti rendszerességgel ülünk be egy korsó sörre, de van, hogy úszni és fallabdázni megyünk el közösen. Gyakran járunk külföldre konferenciákra, ahol a munka mellett mindig jut idő egy kis városnézésre és szórakozásra” - mondja Aczél Balázs.
A lehetőségek tárháza
A nemzetközi szinten is elismert labor rengeteg pluszt nyújt tagjainak az egyéni fejlődéshez. Szöllősi Aba, a labor mesterszakos kutatója a Mandinernek elmondja: rengeteg időt és energiát fektetnek a laborban folyó tudományos kutatásokba, de ennek a kemény munkának meg is van az eredménye.
„Amióta bekerültem a laborba, rengeteget fejlődtem szakmailag. Nehéz még egy olyan labort találni az ELTE-n, ahol egy fiatal hallgató ilyen mélyen bevonódhat a tudományos munka számos aspektusába, és annyi publikációs és utazási lehetőséghez jutna, mint itt. Mindamellett a munka szinte minden pillanatát élvezem itt” - mondja Szöllősi Aba.
A legfőbb motiváció a kíváncsiság
A Döntéspszichológiai Kutatócsoport alacsony költségvetéssel is hatékonyan működik, hiszen nincs szükség drága berendezésre a kutatásokhoz. A konferenciákra, szakmai utazásokra és a kisebb kiadásokra azonban elő kell teremteni a megfelelő pénzügyi hátteret. Szerencsére ezekre a kiadásokra rendszeresen lehetőség nyílik pályázati úton elnyerni a támogatást. „Komolyabb folyóiratoknál mostanában a szerzőnek kell fizetni a publikációért. Ezeket is ad támogatást az egyetem. Az ELTE-n nagyon támogató a légkör” - mondja Aczél Balázs a labor lehetőségeiről.
A beszélgetés végén megkérdezzük a Döntéspszichológiai Labor tagjait, milyen ponton fogják úgy érezni, hogy a tudományos életben elérték, amit akartak, amiért megérte a sok munka. A kérdést a labor egyik legfiatalabb tagja, Szöllősi Aba válaszolja meg „Minden megfejtett kérdéssel újabbak merülnek fel, így nem lehet egyetlen ilyen pontot találni. A kíváncsiság az, ami folyamatosan fent tartja a motivációt.”
Indul a Nemzeti Közszolgálati Egyetem nagy sajtóvisszhangot kiváltó tanárképző kara. Miért van rá szükség? Milyen lesz a jövő tanárképzése? Nánay Mihály történésszel, az intézmény rektori megbízottjával a kritikákról és a célokról beszélgettünk.
Most mit lehet erre mondani?
A kialakuló új világrendben szükség van arra, hogy a közép-európai térséget kinyissuk nemcsak a nyugati, hanem a keleti irányba is – hangsúlyozza Liliana Śmiech. Interjúnk.
A koronavírus szerencsére már nem bénítja meg világunkat. A Covid eredete azonban elárulhatja, mi várhat ránk a következő világjárvány esetén.
Az elemző Magyar Pétert „politikai porszívónak” nevezte, aki magához próbálja gyűjteni az ellenzéki szavazókat.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A kommunisták fel akarták számolni a nemzet nagyjainak temetkezési helyét, végül megmaradt a sírkert.
A kínai hatóságok egyelőre egyetlen hegymászónak sem adták ki a mászóengedélyt és a tibeti vízumot, így várhatóan némi csúszással indul majd az expedíció.
