Legyen a hit a kapaszkodó

2012. május 31. 11:27

Vicsápi Bugyi Natália
Szabad Újság
A nagyon gyors világban rendkívül sok inger ér bennünket, köztük rosszak, melyekből, ha fel szeretnénk állni, akkor sokszor csak a hit segít. Interjú.

És Ön szerint lehetséges, hogy az év nője Szlovákiában egy magyar hölgy legyen?

Ennél a díjnál nem lehet nevezni, hanem jelölések alapján kerülnek az emberek. A zsűri dönt tehát a jelöltekről, s én egy levélben értesültem róla. Ezután kellett eldöntenem, hogy elfogadom-e a megtiszteltetést. Végigfutott tehát az én agyamon is, hogy vajon lehet-e egy magyar nemzetiségű a győztes. Amikor aztán végignéztem a feltételeket, s láttam, szavazás útján dől el vajon ki nyer, úgy döntöttem belevágok. Kíváncsi vagyok milyen erős a szlovákiai magyarság és mekkora lesz a támogatottságom. Egyébként pedig a mai napig több a pozitív visszajelzés, a faluban, de a közösségi hálón is biztatnak, hogy meg kell méretnie magát az embernek, s büszkék rám. Meglátjuk mi lesz az eredmény!

Arról még nem beszéltünk, hogy a nyomda mellett kegytárgyboltjai vannak. Fontos szerepet tölt be életében a vallás?

Három évvel ezelőtt elhunyt a nagymamám, s a temetésén elgondolkodtam, hogy bár életében azért küzdött, járjon az egész család templomba, csak én vagyok a misék rendszeres résztvevője. A nagyon gyors világban rendkívül sok inger ér bennünket, köztük rosszak, melyekből, ha fel szeretnénk állni, akkor sokszor csak a hit segít.

Az első boltot az ő emlékére nyitottam, s ott a temetésen döntöttem el, hogy a tőle kapott üzenetet tovább kell adnom. Egyébként is úgy érzem, minél durvább a világ, annál inkább szükség lesz egy kapaszkodóra, s legyen ez a hit.

Az üzlet életének egyik része, de otthon anyaszerepben is bizonyítania kell, hiszen két gyermek édesanyja. A munka mellett mennyi ideje jut a családra?

Voltak olyan idők, amikor a nyomdában aludtam. Erre az emberek szervezése miatt volt szükség. Ez ma már másként működik. Amikor a kislányom megszületett, el kellett döntenem, hogy mi élvez elsőbbséget. A gyerekek kerültek a legfontosabb helyre, ezzel együtt szükség volt az időm hatékony beosztására. A mai napig is úgy működik, hogy a naptáramban be van írva, mikor vannak rövid és hosszú napjaim a munkában. A hétvégék pedig a családé. Igaz, a sok feladat mellett nem jut annyi időnk a kedvtelésekre, de ezt nem bánjuk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés