Gyáva emberként halnék meg, ha nem állnék bele
Szeretnénk olyan emberekkel képviseltetni magunkat, akik egy látleletet adnak erről az országról. Interjú.
Groteszk, hogy nagyon sok diák most azért aggódik, hogy lesz-e hová visszamennie ősszel.
„»Gyerekek vagyunk! Gyerekek vagyunk!«
Még mindig hallom, ahogy gyomorból kiáltják a rendőrsorfalra nézve. Egyszerre dühből és meghökkenésből. Mert a Karmelita előtt könnygázt fújtak a gyerekekre, közvetlen közelről. Olyan diákokra, akik az oktatás javulásáért, a saját és majdani gyerekeik jövőjéért mentek tüntetni.
Régen a gyereknapról nagyjából az ugrálóvár, a fagyi, a vattacukor jutott eszembe. Ez sajnos idén teljesen felülíródott. Régen a diákok ilyenkor, május végén már türelmetlenül várták, hogy legyen vége a sulinak, kezdődjön a nyári szünet, és ne is lehessen hallani se leckéről, se az iskoláról. Groteszk, hogy nagyon sok diák most azért aggódik, hogy lesz-e hová visszamennie ősszel.”
Nyitókép: Cseh Katalin Facebook-oldala
***