Erre tessék gombot varrni, Magyar úr! Az Európai Bizottságnak pedig ezúton is hálásan köszönjük
Némelyeknek egyszerűen mindig sikerül olyan szögből nézni az eseményeket, ahonnan Magyarország egy merő lúzer. Francesca Rivafinoli írása.
Úgy is meg lehet fékezni egy járványt, hogy a szabad állampolgárokat szabadoknak tekintjük.
„(...) Mondhatjuk azt, persze, hogy csak a szükségállapot miatt tekint ránk úgy az állam, mint potenciális rabokra – a videóban még egy szubtilis fenyegetést is felmondattak az egyik rabbal, hogy biza’ vigyázzunk magunkra s maradjuk otthon, nehogy oda kerüljünk, mint ők –, de a járvány egyáltalán nem ad okot erre. Már az is elég problematikus, hogy elméletileg létezhet olyan kivételes állapot, amelyben az állampolgárokat a rendészet könyörtelen szemüvegén keresztül nézhetik az »illetékes hatóságok«, értsd: lelőhetik őket az utcán, vagy különösebb magyarázkodás nélkül letartóztathatják őket, tehát hogy a hatóságok az állampolgár szabadságának eltiprásában és életének kioltásában is illetékesek lehetnek. Jelen körülmények között azonban erre nincs szükség.
Úgy is meg lehet fékezni egy járványt, hogy a szabad állampolgárokat szabadoknak tekintjük. Ha ezt a román állam nem így gondolja, akkor semmi garancia arra, hogy »békeidőben« (most ugye molekuláris entitásokat böködünk mikroszigonnyal és himnusszal) nem rendészetileg szemléli a »kedves« nép ténykedéseit. Titkosszolgálat, rendőrség, ügyészség stb. működése. Persze nem kell feltétlenül átlépjen a Rubikonon, de elég baj az, ha úgy gondolja: átléphet, ha kedve szottyan. Csak nem bizonyos kedvek szottyanásától kellene függjön az ilyesmi. Ha mi szabad emberek vagyunk, akkor ez tabu. Ha nem tabu, nem vagyunk szabad emberek.
Ebben a helyzetben tehát minden jogunk megvan arra, hogy bocsánatkérést és menesztéseket követeljünk. Aki minket nem tekint szabadnak, az nem uralkodhat fölöttünk. Persze ez a maxima is rejt egy poént, de ez már máshová tartozik; már az is előrelépés lenne, ha ennek a paradox elvnek eleget tennének közös körülményeink. Mindez azonban csak az érem egyik oldala.”