Nem feltétlenül lenne szerencsés azzal foglalkoznom, mi volt itt előttem

2016. szeptember 26. 09:43

Balogh Ákos Gergely
Lumens

Alapvetően azt kell biztosítanom, hogy az egyetemen zajló kutatásokból, hallgatói és oktatói teljesítményekből jóval több látsszon a külvilág, illetve a hozzánk érkező vendégelőadók számára. Interjú.

Kicsit hazabeszélve: mit gondol, a kommunikációs képzés elméleti jellegét tekintve, valamint az egyéb lehetőségek színvonalát vizsgálva mennyire tud felkészülni egy corvinusos hallgató az újságírói munkára? Dolgozott esetleg az elmúlt években olyanokkal, akik a Corvinusra jártak? Mik voltak a tapasztalatai?

Persze… sok gyakornokkal dolgoztunk a Mandinernél, és úgy gondolom, felelősségteljes munkát lehetett rájuk bízni. Elsősorban a szakkollégiumi világból válogattunk – bár az egyetem újságíróképzéséről is volt lelkes, tehetséges kollégánk, ezt a részt annyira nem ismerem. Mindenesetre úgy gondolom, jobb az, ha valaki ért mondjuk a gazdaság valamelyik szakterületéhez, és emellé tanulja meg a média működésének alapjait. Még egyetemista voltam, amikor a Világgazdaság újságíró stúdiót hirdetett Lambert Gábor vezetésével – ott mondták, hogy inkább megtanítanak egy közgazdász hallgatót írni, mint hogy újságíróknak kelljen magyarázniuk a gazdaság alapvető összefüggéseit. Volt ebben igazság. (…)

Az egyetemi kommunikáció, illetve az egyetem maga a közelmúltban többször is reflektorfénybe került, többek közt a Marx-szobor »eltávolításával« kapcsolatban – annak ellenére is, hogy ezt már jó előre elhatározták az egyetemtörténeti kiállítás miatt. Mi a véleménye a Corvinus kifelé történő kommunikációjáról e turbulens időszak során?

Nem feltétlenül lenne szerencsés azzal foglalkoznom, mi volt itt előttem – ami viszont magát a szobor helyzetét illeti, már az én egyetemi éveim alatt is állandóan napirenden volt, van-e keresnivalója az aulában. Évtizedek óta ott volt, találkozóhelyként a közgázos mindennapok része lett, érzelmi kötődés is kialakult hozzá. Ugyanakkor sokak számára történelmi sérelmek és a magyar múlt rossz emlékű időszakai kapcsolódnak Marx gondolatvilágához. Maradjunk ennyiben: örülök, hogy nem nekem kellett ezzel az üggyel foglalkoznom.

Nem sokkal ezek után a Budai Campus elcsatolása került napirendre…

Ezzel kapcsolatban is van személyes élményem – szüleim annak idején kertészmérnökként végeztek, az egyetemen ismerték meg egymást. Mikor idejártam, BKE illetve BKÁE néven futott az intézmény, és ekkortájt lett belőle Corvinus a budai karokkal. Amennyire én láttam, az integráció sosem valósult meg érdemben – olyan volt, mintha Pesten lett volna egy közgazdasági és társadalomtudományi témákkal foglalkozó egyetem, Budán pedig egy másik, ami történetesen ugyanezt a nevet viseli, de egyébként teljesen más tudományokat tanít.

Ennek a kulcsa az akkori felsőoktatási szabályozás volt, mely megszabta, legalább hány különálló tudományterülettel, illetve karral kell rendelkeznie egy intézménynek ahhoz, hogy megtarthassa egyetemi státuszát. Ez egy kényszerintegráció volt, melyből igazán sohasem lett valódi. Még az Államigazgatási Kar egy fokkal talán jobban együttműködött a Pesti Campusszal, de szerintem annak az NKE-re kerülése sem járt különösebb megrázkódtatással.

A fenti kettő eseményt a MNB-együttműködés, az új rektor, majd az Ön kinevezése mellé állítva megérkezünk a jelenbe – ahol egyesek »state capture«-t harsognak.

Persze, biztosan meg lehet fogalmazni nem túl jóindulatú elméleteket. Mind rektor úrnak, mind nekem az a szándékunk, hogy a Corvinusból még jobb egyetem legyen, és a hazai gazdasági felsőoktatásban betöltött első helyén túl régiós szinten is nőjön a jelentősége. Ahogy a Financial Times rangsora mutatja, az intézmény egyes képzései már most megelőzik a prágai és a varsói versenytársakat – a cél az, hogy minél több képzésről, illetve általában az egész egyetemről el lehessen mondani ugyanezt.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
vissza a teljes nézetre