A magyar álláspont a háború ügyében az, hogy nincs katonai megoldás sem arra, hogy Oroszország leigázza Ukrajnát, sem arra, hogy az USA visszaállítsa Ukrajna területi integritását…
Katonai megoldás? Mi erőltettük ezt a háborút, mi akartuk a fegyveres harcot. Kevesebb mint egy héttel azelőtt, hogy az orosz csapatok átlépték a határt, az Egyesült Államok alelnöke, Kamala Harris odament a Müncheni biztonsági konferenciára, és azt mondta nyilvánosan Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek: „Szeretnénk, ha Ukrajna a NATO tagja lenne.” No mármost, az orosz fekete-tengeri flotta Ukrajna határain belül van, a Krímben. És akkor mi azt mondjuk az orosz kormánynak, hogy atomfegyvereket teszünk a határára, és azzal választjuk el a fekete-tengeri flottát Moszkvától? Aki nem akar háborút, az nem mond ilyet. Kamala Harris nem képes a spontán gondolkodásra és beszédre, egy szót sem mond anélkül, hogy előre leírnák neki. Meg sem találná Ukrajnát a térképen. Az, hogy olyan kijelentést tett, amilyet, azért van, mert megmondták neki, hogy olyat tegyen. Miért mondaná az amerikai alelnök Ukrajna elnökének, hogy szeretnénk a NATO-ban látni? Mert választ akarnak Oroszországtól, ez nyilvánvaló. Úgy történt minden, ahogy a Biden-kormány tervezte? Valószínűleg nem. Arra számítottak, hogy az oroszok átlépik a határt? Valószínűleg nem. De biztos, hogy valamilyen választ akartak kiprovokálni Moszkva részéről. Ha most belehelyezkedünk Oroszország vezetőjének helyébe: mit gondolna bármely szuverén ország arról, hogy a legfőbb ellenfele atomfegyvereket tesz a határára? Csak akkor beszélsz így, ha háborút akarsz. Meg is kapták a háborút. Ukránok százezrei haltak meg, milliók menekültek el, a szemünk előtt pusztítják el a nemzetet. De ez nem érdekli őket. Hogy van bárkinek mersze kiállni a színpadra és azt mondani: Putyin Hitler, Zelenszkij Churchill, mi pedig a fény oldalán állunk? Akik a nemes ukrán népről papolnak, most végignézik Ukrajna teljes és végleges elpusztítását. Sőt, ők okozták. Erőltethették volna a békét, de nem tették. Odaküldték Boris Johnsont, ezt a nevetséges lakájt, hogy mondja el, nem lesznek béketárgyalások. Volodimir Zelenszkij tudja, ha ezzel próbálkozik, neki vége. Ez a Biden-kormány bűne. Ők akarták, ők nyújtották el, száz százalékig az ő saruk. Gyalázat! És mit csináltak az ukránok? Semmit. Megint csak belekeveredtek, ahogy ezer éve mindig. Ez egy nagy, sík ország a szuperhatalmak között, akárcsak Magyarország. Jól tudják, milyen mások rossz döntéseit elszenvedni. Amerikaiként szégyellem magam, hogy a kormányunk, amelynek a fizetésem több mint felét odaadom, felelős ezért. Márpedig az. Persze amerikai állampolgárként égő áldozatot kellene az oltárra helyeznem, és el kellene mondanom, hogy Putyin rossz, Putyin rossz, Putyin rossz. Hogy világos legyen: igen, Putyin rossz. De nekem nincs orosz útlevelem, nem vagyok orosz állampolgár, nem az orosz kormánynak adózom le a fizetésem felét. Amerikai vagyok, engem az amerikai kormány viselkedése érdekel. Az pedig sokkoló, undorító és szégyenletes.
Sokkal szabadabb itt a sajtó, mint abban az országban, ahonnan jöttem”
Hiába próbáljuk meggyőzni a Nyugat többi részét arról, hogy nincs mód elérni a céljukat katonai úton?
A katonai megoldás egyszerű. Milyen Oroszország és Ukrajna népességének aránya? Négyszeres. És akkor még a gazdaságuk arányáról nem is beszéltünk. Ez aszimmetrikus harc, idővel a nagyobb, gazdagabb ország, amelyiknek nagyobb ipari kapacitása van rakéták és lőszerek gyártására, győzni fog. A nagyobb hadsereg idővel legyőzi a kisebbet. Nem kell Szun-cénak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk erre. Az orosz hadsereg nagyobb, mint a Szovjetunió összeomlása óta valaha, az ukránoknak viszont NATO-csapatokra van szükségük ahhoz, hogy megvívhassák ezt a háborút. Nem gondolom, hogy az átlagos amerikai értené: amerikaiak fognak meghalni Ukrajnában, ha ez így folytatódik. És van itt még annyi abszurditás! Hadd emeljem ki a legnyilvánvalóbbat. Ez egy demokráciáért vívott háború, a demokrácia pedig az a rendszer, amelyben a nép választott képviselők útján magát uralja. Tehát ezt a háborút „a demokrácia” védelmében vívjuk. Az első dolgunk az kellene legyen, hogy népszavazást tartunk, megtudakolandó, hogy az állampolgáraink támogatják-e ezt a demokráciáért vívott háborút. Ennek a háborúnak márpedig az Egyesült Államokban nincs többségi támogatottsága. Hogy lehet antidemokratikus módon háborúzni a demokráciáért? A demokrácia paródiáját éljük ma.
Bizonyára hallott már David Pressmanről, az Egyesült Államok magyarországi nagykövetéről. Egy éve nem jutunk vele dűlőre: szűkítették a magyarok vízummentességét, magyarokat vontak szankció alá. Mit csinálunk rosszul, hogy az Egyesült Államok ilyen ellenséges velünk?
Egyszerű, önök egy keresztény ország, még ha nem különösebben vallásos is. Ez súlyosan sértő az Egyesült Államokra nézve, amely elutasítja a valódi kereszténységet, a kormány pedig kifejezetten utálja. Becsomagolhatjuk persze mindenféle eufemizmusba, de ez a lényeg. Holott a kereszténység nem fenyeget senkit, ellenkezőleg: a világ legjelentősebb civilizációs kötőereje. Mérhetően több szabadságot és boldogságot hozott az embereknek a római kortól egészen napjainkig, mint bármely más ideológia valaha is. Sokat elmond róluk, hogy ezt vetik meg. Mindenféle hazugsággal dobálóznak, hogy Magyarország nem demokratikus… Tényleg? Sokkal szabadabb itt a sajtó, mint abban az országban, ahonnan jöttem. Szégyellem magam, hogy egy olyan ijesztő kis szürkeséget küldtünk ide az Egyesült Államokat képviselni, mint David Pressman. Nem képviseli ő az Egyesült Államokat, higgye el nekem!
Kétlem, hogy Orbán Viktor vagy bármely magyar szeretné az oroszokat. Kétszer lerohanták Magyarországot, hogy is szerethetnék?”
Jó, de merre van az előre? Magyarország számára sok múlik azon, hogy az USA mondjuk ne vessen ki szankciókat a magyar állampapírokra. Hogy lehet rendbe hozni ezt a kapcsolatot?
Orbán amerikai megítélését teljes mértékben a sajtónk ellenőrzi, amely olyan okokból gyűlöli őt, amelyeknek semmi közük a tetteihez. Orbán nem szélsőséges. Rendkívül tehetséges politikus. Közép-Európa közepén egy tízmilliós, sík ország van rá bízva, hét szomszédos állam gyűrűjében. Az Egyesült Államoknak kettő szomszédja van, mindkettő jelentéktelen kis testvér, amely olcsó munkaerőt ad az országunknak. A magyar kormányfőnek ráadásul nemcsak ezzel a hét országgal, hanem az EU-val is el kell bírnia. Ehhez óriási diplomáciai tehetség szükséges. Kétlem, hogy Orbán Viktor vagy bármely magyar szeretné az oroszokat. Kétszer lerohanták Magyarországot, hogy is szerethetnék? De muszáj kijönniük Moszkvával, mert ez a hatalmas ország mindig itt lesz. Nem lehet egyszerűen csak leírni a gonosz birodalmaként és befejezni a vele való párbeszédet. Muszáj szóba állni vele, szükség van az energiamegállapodásokra, ha létezni akarnak. Bízom abban, hogy a magyar kormány képes kezelni az Egyesült Államokat. Egy tízmilliós országnak néha akkor is mosolyognia kell, amikor nincs hozzá hangulata. Nagyra tartom Orbán politikai képességeit. Magyarországhoz képest sokkal egyszerűbb vezetni az Egyesült Államokat, hiszen mit számít, ha felhív a kanadai miniszterelnök vagy a mexikói elnök? A magyaroknak semmiféle terjeszkedési tervük nincs, senkit nem fenyegetnek, nem akarják átvenni a világuralmat. Egyszerűen azt szeretnék, ha békén hagynák őket, és boldog, normális ország lehetnének. Az, hogy a Biden-kormány ennyire fókuszál Magyarországra, mindent elmond róla. Ezek gonosz emberek. Nem szolgálják a saját országuk érdekeit, és nem teszik jobb hellyé a világot. Sőt, rosszabbá, kaotikusabbá, erőszakosabbá teszik.
Tucker Carlson
1969-ben született San Franciscóban. A connecticuti Trinity College-ban hallgatott történelmet, majd jobboldali lapoknál kezdett dolgozni. 2000 és 2005 között a CNN, később az MSNBC, 2009-től 2023-ig a konzervatív Fox News műsorvezetője volt. A Time magazin szerint a legbefolyásosabb konzervatív gondolkodó az Egyesült Államokban, több sikerkönyv szerzője.
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton