A formák megszállottja, porcelántervező művészként ezért vált a századelős kávéházi tárgyi emlékek, csészék, kiöntők rabjává. Mihály Gyula az elmúlt évtizedekben a legnagyobb hazai relikviagyűjtemény tulajdonosa lett.
2020. május 14. 02:25
p
1
0
0
Mentés
Sal Endre írása a Mandiner hetilapban.
Büszkén vallja, hogy túrkevei gyerek, s azt is hamar megfejtette, miért vonzódott már kisgyerekként a régi tárgyakhoz. Az édesapja varrógépműszerész is volt, s ahogy mondani szokták, hazahozta a munkát. A kis Gyula pedig csodálattal nézte a régi varrógépeket, muzeális értékű régiségeket.
„Beleszülettem a régi tárgyak szeretetébe, kisgyerekként rajzolni jártam, ebből aztán kifejlődött a kerámiázás” – meséli Mihály Gyula. Ma már elismert kerámiatervező művész, végzettségét tekintve szilikátipari tervező. Saját műhelyében dolgozik Pesten, a XIII. kerületben, mostanában főleg lámpákat, világításkiegészítőket tervez. Több külföldi megrendelője is van, például egy elegáns angliai szálloda, amelynek egyedi kivitelezésű lámpákat készít porcelánból. „Nekem a tárgyak gyűjtése olyan, mint az írónak a házi könyvtár. Nem a mennyiség, hanem a minőség, a formák változatossága a fontos. Porcelántervezői szemmel nézve nagyon inspirálók ezek a tárgyak, folyamatosan velem vannak, és alkotásra ösztönöznek” – árulja el azzal kapcsolatban, hogyan lett egy porcelánmanufaktúra tulajdonosából a legjelentősebb kávéházrelikvia-gyűjtő.
Kincsek a lomkupacról
1994-ben elvetődött egy ócskapiacra, ahol hajléktalanok terítették ki, amit a kukáknál találtak. Meglátott egy alpakkatálcát, belevésve: Japán kávéház. Izgalmasnak tűnt, megvette, majd hazament, és elkezdte nyomozni a tálca történetét. „Kiderült számomra, hogy a Japán kávéház a mostani Írók Boltja helyén állt, csodás japán motívumos freskók voltak a falain, s ide járt a művészvilág színe-java Rippl-Rónai Józseftől Csontváry Kosztka Tivadaron és Karinthy Frigyesen át József Attiláig” – meséli. Nem csoda, hogy ráállt a szeme a kávéházi relikviákra. Járta a bolhapiacokat, és számtalan kincsre bukkant. Előfordult például, hogy a New York kávéház egyik kését a Moszkva téren egy hajléktalantól vette meg. Megállapodott antik tárgyakat áruló boltokkal, hogy – gyakorlatuk ellenére – vegyék be az egykori kávéházak nevével ellátott tárgyakat. Időközönként elment értük, pár száz forintért vitt haza különleges relikviákat.
„A gyűjteményem egyik ékköve a Japán kávéház pompás kiöntője, amelyet egy licitálós oldalon vásároltam. Amikor átvettem, az eladó arról faggatott, szerintem mennyit érhet valójában. Akkorra már rájöttem, az eladót sosem tanítjuk, hiszen ezzel csak azt érjük el, hogy feljebb srófolják a tárgyak árát” – avat be az alkufolyamatba. Mihály Gyula huszonhat éve gyűjti a századelős kávéházi tárgyakat, kollekciója több ezer tételből áll. Akad köztük csésze, kiöntő, míves öntöttvas asztal, amely egykor a Japán kávéház teraszán állt, s amelynél talán József Attila is ült. Utóbbi tárgyat a kávéházról fennmaradt három-négy fotó ismeretében vette meg egy ócskapiacon.
„Nem vagyok romantikus alkat. Számomra elsősorban a tervezés és az alkotás miatt fontosak ezek a tárgyak”
A világhírű építész és iparművész Kozma Lajos négy csodás székére is egy pesti lomtalanításon bukkant. Mivel kutatásainak köszönhetően jól ismerte Kozma életművét, tudta, hogy egy általa tervezett szék restaurált állapotban négy-ötszázezer forintot is megér a gyűjtőknek.
Tálcán kínált álomvilág
Szenvedélyének köszönhetően Mihály Gyula lassan a századelős pesti kávéházi élet avatott ismerője lett. Ha egy tárgy múltja után kutat, olyan, mint egy pitbull: amíg a sztori nem tűpontos, tovább nyomoz. Kereskedőkkel, írókkal, művészettörténészekkel, építészekkel beszélget.
„Nem véletlen, hogy már a kávéházak neve is egzotikus volt: Kairó, Isztambul, Abbázia, Fiume, Philadelphia… Fantáziavilágot kínáltak, amely a tárgyaikban is megnyilvánult. Georges Bizet sosem járt Spanyolországban, a Carmennel mégis megalkotta a maga spanyol álomvilágát. Ezt tették a magyar kávéházak is. Álmodtak, és álmokat adtak át másoknak” – mondja a gyűjtő.
Édesanya, kalandor és világutazó, aki megálmodta nekünk a világ legvagányabb kisegerét, Ruminit. A sorozat ma már egész univerzummá tágult, alkotóját, Berg Juditot pedig nemcsak számos gyerek- és ifjúsági könyv szerzőjeként ismerjük, október óta ő a Magyar Gyerekkönyv Fórum elnöke is.
Minden síron fotó és évszám, 1987, 1991 vagy akár 1998. Erős férfiak, még életük delelője előtt. Az ukrán hadsereg átlagéletkora papíron 43 év – itt viszont rengeteg a fiatal.
Ez az ünnep arra tanít, hogy egy időre szakítsuk meg a kataton körforgást, mélyüljünk el a pillanatokban, és értékeljük helyünket, hivatásunkat a világban. Constantinovits Milán írása.
Az utóbbi 30 évben a nehézségek ellenére is megtartottuk vezető szerepünket. A klímaváltozás, a munkaerőhiány és a generációváltás azonban óriási kihívást jelent.
Mitől vonzók a magyar egyetemek a külföldiek szemében? Mikor kerülhet pont az Erasmus-ügy végére? Interjúnk a magyar felsőoktatás és kutatás nemzetköziesítéséért felelős miniszteri biztossal.
Belgiumot nyelvi és politikai megosztottság jellemzi: a következő kormányban a flamand radikális jobboldaltól a francia szélsőbalig benne lehet mindenki. De kit választanak vezetőjüknek? A Politico összeszedte az esélyeseket.
p
0
0
3
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!