A tudás illúziója
A féltudású elitet Orbán Krisztián szerint a tudás illúziója terheli – egyfajta „azt hiszem hogy tudom, ezért nem hallgatok meg másokat” szemléletmódról van szó. Hozzátette: ez a közgazdászok tudására is igaz, amire jó példa az 1998-as nyugdíjreform. „Az elhibázott rendszer járadékvadásszá tette az alapkezelőket és tulajdonképpen az államosításnak ágyazott meg” – magyarázta. Orbán állította: a tudás hiánya jellemezte a Gyurcsány-kormány egészségügyi reformkísérletének kudarcát is. „A szupermarketben is kapható készítmények bevezetését lényegében hatvan patikus blokkolta, miközben a kormány képtelen volt kommunikálni a liberalizációból fakadó hasznokat. A népszavazás ezzel kapcsolatban csak leütötte a labdát” – fejtette ki a közgazdász.
Orbán Krisztián hasonló tudáshiányt vélt felfedezni az adó- és járulékcsökkentések kérdésében is, kutatásokra hivatkozva azt mondta: a fejlett országokban a 1998 és 2005 között történt kiigazítások mindegyike tartalmazott kínálati elemeket, miközben Magyarországon ez mindig, az olykor egekig dicsért Bokros-csomagból is hiányzott.
Oligarcháink nem versenyeznek
Az oligarchikus küzdelem és a féltudás hátráltatja tehát, hogy Magyarország a központ felé mozduljon el a perifériáról – érvelt az Oriens alapítója. Orbán értelmezésében furcsa módon Lengyelországban és Csehországban azért fejlődik jobban a gazdaság, mert ezeknek az államoknak több oligarchájuk van – ez pedig nehezebbé teszi, hogy az államot egy-két érdekcsoport ejtse fogságba. „A leggazdagabb cseh legalább tízszer gazdagabb a leggazdagabb magyarnál, a state capture ott mégis elképzelhetetlen” – magyarázta. A különbség tehát az, hogy nálunk az oligarcha-piac oligopolisztikus, míg az említett országokban „mocskos, de versengő” gazdasági elit érvényesül.
Magyarország a rendszerváltáskor az éllovasság illúziójával kezdte meg a piacgazdaság kiépítését, de ma már világos: nagyon kell erőlködni a közepes jövedelem csapdájának elhagyása érdekében. Orbán Krisztián ugyanakkor leszögezte: „Kétségbe esni nem kell, kétségbe esni Szomáliában kell”. Magyarország ma is fel tud mutatni számos pozitívumot: például az emberek fejében élő normák és intézmények sok szempontból ellenállnak a hatalmi nyomásnak és államigazgatásunk alapszintjén a környező országoknál szofisztikáltabb szakemberek dolgoznak.
Orbán Krisztián emlékeztetett arra: Magyarországon Trianon óta öt-tíz-tizenöt évente fordultak elő nagyobb kivándorlási hullámok és népességvesztések: ilyen idő volt például a harmincas évek kivándorlási hulláma, a magyar holokauszt, a kommunista hatalomátvétel 1949-ben és az 1956-os forradalom időszaka. A trend megállításához a közgazdász a külföld segítségét látta szükségesnek: rendszerfüggetlen szellemi műhelyekre, értékteremtő és magyar tulajdonban lévő Mittelstand-vállalkozásokra, valamint külföldön szerzett tapasztalattömegre van szükség. A Concorde-alapkezelő és a Prezi ilyen vállalkozások. „Szeretném azt gondolni, hogy az én cégem is ide tartozik” – magyarázta. Orbán végül elmondta: ha ma végezne az egyetemen, külföldre menne dolgozni vagy tanulni, de öt év múlva mindenképpen hazajönne.
*
A politika homokozónak tartja a kutatást
A harmadik plenáris előadó Kézdi Gábor, a Közép-Európai Egyetem közgazdasági tanszékének vezetője volt, aki az Institute for Fiscal Studies nevű angol közgazdasági kutatóintézet bemutatásával kezdte előadását. A közgazdász szerint Magyarországon is független, adományokból és megrendelésekből élő szakmai műhelyekre lenne szükség, ahol minőségi módon véleményezhetőek a szakpolitikai javaslatok.
Magyarországon viszont eddig szinte csak az államtól való függésben jöttek létre színvonalas kutatói közösségek, ezeket pedig 2013-ra fel is számolták - emlékeztetett Kézdi, aki ilyen kezdeményezésnek tekintette a Költségvetési Tanács, a Gazdasági Versenyhivatal,a jegybank és a Nemzeti Hírközlési Hatóság szellemi műhelyeit is. „Nem az a kérdés, hogy mit gondolunk eme intézmények munkájáról” - jelentette ki Kézdi - ő többnyire jókat gondolt róluk -, de szerinte egyszerűen be kell látni, hogy az állami intézményben hosszú távon „nem lehet rendes kutatómunkát végezni, a politikától való általános függés a probléma”.
A CEU tanszékvezetője szerint ma Magyarországon rossz a politika és a kutatás egyensúlya. A politikusok ugyanis nem értékelik a közgazdasági kutatásokat, a kutatói munka pedig nem elég jó vagy nem elég releváns. „A politikusok homokozónak tartják a kutatást, emiatt tényleg olyanná is válnak.” A politika így tudás hiányában két dolgot tehet: vagy megy a vakvilágba, vagy nemzetközi szervezetek ortodox irányítására támaszkodik. Ez a tudáshiány a közvéleményre is kihat – tények nélküli vitázik szakpolitikai kérdésekkel, esetleg nem törődik azokkal. A kutatók ilyen helyzetben pedig vagy hobbikutatásokat végeznek, megszereznek egy jó állást a kevés független műhelyben vagy más tájakon/más szakmákban próbálnak szerencsét.
Nem kilincselni kell
Kézdi szerint a gazdaságpolitika-csinálás és az akadémiai kutatás alapfeltételei ugyanazok: releváns kérdések vizsgálatára, őszinte válaszkeresésre van szükség. „A gazdaságpolitika nem szimpla ötletelés.” Ehhez nyílt eszmecserére, vitára, ötletekre, gondolatokra és munkára, mérésre van szükség, „nem kilincselni kell a politikánál”. Kézdi szerint a magyar kutatói élet megújulása magánkezdeményezéseken keresztül, egy külföldi PhD-szerzést segítő állami ösztöndíjrendszerrel, idővel, pénzzel, függetlenséggel és hozzáférhető adatokkal képzelhető el.
A független think tankek létrehozása tehát a feladat – úgy, ahogyan az Argentínában a nyolcvanas évek óta megtörtént. Az unortodoxia ott is hódít, de a hiteles kutatások hatása érezhető a közvéleményen - magyarázta. Kézdi egyébként optimista, mivel „le kell számolni az illúziókkal és ezt már sokan megtették”.
*
A konferenciát egy kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyen Csermely Ágnes korábbi monetáris politikai MNB-igazgató; Szepesi Balázs, a Hétfa Kutatóintézet stratégiai igazgatója és Zsoldos István, a MOL vezető közgazdásza vett részt, s amelyet Ilyés Márton, a Rajk László Szakkollégium igazgatója moderált. Csermely Ágnes a jegybank kutatói közösségének kiépítéséről, a szakmai és politikai döntéshozatal és kommunikáció 15 éves fejlődési folyamatáról és arról beszélt: a tudományos kutatást Magyarországon az Együtt 2014 saját legitimációjának megszerzésére használja, saját véleményét a gazdasági racionalitás és a tudományos valósággal azonosítja, míg a Fidesznek kétharmad birtokában nem kell kutatásokra támaszkodnia a legitimációhoz.
Szepesi Balázs elsősorban arról beszélt, hogy „a közgazdászok és a közgazdaságtan Magyarországon bóvliban vannak”, mivel sem a politika, sem a közvélemény nem értékeli nagyra ezt a tudást. „A közgazdász ma Magyarországon, az valahol a Fülöp-szigeteki csodadoktor szintjén van” – szögezte le az NGM egykori államtitkári kabinetfőnöke, aki szerint ez nagyban a közgazdászok felelőssége is. Szepesi szerint át kell gondolni a közgazdászok és a politika viszonyát, tudomásul kell venni hogy a tudás bizalmi jószág, hogy a politikai piacon a politikus dönt, és meg kell érteni a politikai gazdaságtan és intézményi közgazdaságtan állításait.
El kell továbbá fogadnunk azt is, hogy hazánkban gyengék a formális intézmények – ezért marad tér mutyira, oligarchikus üzletekre és a multivállalatok különalkuira. „Ez tény. Ehhez úgy is alkalmazkodhatunk, hogy nem fogadjuk el a fennálló viszonyokat” – mondta. Szepesi egyébként nagy problémának látta az is, hogy a közgazdaságtan nem tud sztárokat, sikertörténeteket és aktuális gazdasági kérdésekre konzisztens válaszokat felmutatni. A Hétfa közgazdásza szerint vitakészebb, autonómabb, a hordaszellemet leépítő közgazdász-társadalom kell: a Fővám-téri konszenzus meghaladására van szükség, miközben a társadalmi szerepről sikerül konszenzust kialakítani.
Zoldos István azt emelte ki, hogy Magyarországon nemcsak a szofisztikált közgazdászok megkérdezése, hanem sokszor a józan ész is hiányzik. „A közgazdászokat azért nem szeretik, mert mindent számszerűsítenek és trade-offokban gondolkodnak, és Magyarországon a legkevésbé népszerű a piacgazdaság intézménye a régióból” – magyarázta a MOL vezető közgazdásza, aki szerint a ma végző közgazdászok esetében az elvándorlás lehetősége mindenképpen felmerül. „A kérdés az, hogy időleges vagy végleges döntésről van szó.” A legtöbb előadó egyébként az külföldi tapasztalatszerzést és a hosszú távú magyarországi tevékenykedést javasolta a fiataloknak – persze ez nem ilyen egyszerű, az egyes lehetőségek sokféle előnye és hátránya, nehézsége merült fel.
A konferenciát lezáró és értékelő Ilyés Márton szerint a közgazdászokat tekintve lesújtó a helyzet a szakmaiság, az imázs, a hitelesség területein is, ahogy bajban van a környezet is. Történelmi lecsúszásnak vagyunk tanúi, amely érinti a közgazdászképzést, az alapműveltséget, a gazdasági helyzetet. A közgazdászoknak mégis előre tekintve kell szerveződniük: Ilyés szerint „a tudás, az érték, a moralitás, a külföldi verseny és a hazáért való munka” szellemében szerveződő, ideológiailag sokszínű, nem generációs alapon szerveződő közösség létrehozása szükséges. „Ez egy szakkollégiumi rendezvény, de nem maradhat ezeken a berkeken belül” – zárta szavait a Rajk igazgatója.